Először is elnézést, amiért eltűntem, mint szürke szamár a ködben, lejjebb majd magyarázkodok.
Másodszor örömmel jelentem, hogy saját konyhám van, csodás másfél négyzetméteren osztozunk műkedvelő férjemmel.
A meggyes rakott tészta ötlete onnan jött, hogy meguntam a milánóit és változatait nagy mélyhűtőtlenségünkben és ebből fakadó hús utáni ellenállhatatlan vágyamban hirtelen felindulásból vettem 30dkg darált pulykamellet.
Benő
Gumicukor készítésem többfelvonásos tragikomédiája december elején, óvatlan "Mit kérsz karácsonyra, István?" kérdésemmel kezdődött. Youtube videó-recepttel felvértezve, teljes magabiztossággal békésen hátradőltem.
Nem mindig sikerülnek az elképzelések. Gondoltam nem árthat, ha kisebb-nagyobb kudarcaimat is megosztom. Ebből is látszik, hogy nem vagyok cukrász. :)
Nem vagyok egy ijedős típus, ha a konyháról van szó, (mosogatást leszámítva), de ettől már azóta féltem, hogy eldöntöttem, elkészítem. Már csak azért is, mert soha életemben nem csináltam karamellt, hiszen nem szeretem. Ez pedig cukorfőzés a javából!
Bemelegítésnek egy japán péksütemény (akinek nem jelenik meg, a címben japán karakterek vannak, mert én ilyet is tudok). Mert ugye nem csak nyers halat, meg élő polipot esznek a felkelő Nap országában. Garantáltan fél nap móka és kacagás a konyhában, 3 felvonásban plusz sütés.
Elsősorban receptgyűjtemény, szubjektíven, szigorúan tapasztalat alapú kiegészítésekkel és rengeteg talán felesleges szöveggel. Szerencsére/sajnos ezek nem éppen korunk egészséges életmódot propagáló trendjébe illeszkedő dolgok, kemény szénhidrátdömpingre kell számítani. Torkosak, édesszájúak előnyben. :)
