Először is elnézést, amiért eltűntem, mint szürke szamár a ködben, lejjebb majd magyarázkodok.
Másodszor örömmel jelentem, hogy saját konyhám van, csodás másfél négyzetméteren osztozunk műkedvelő férjemmel.
A meggyes rakott tészta ötlete onnan jött, hogy meguntam a milánóit és változatait nagy mélyhűtőtlenségünkben és ebből fakadó hús utáni ellenállhatatlan vágyamban hirtelen felindulásból vettem 30dkg darált pulykamellet.
Utólag belegondolva a 30dkg igencsak eltörpült a fél kiló masnitészta (farfalle - most már ezt is tudjuk) mellett, mondjuk ki, szánalmasan kevésnek tűnt.
A mennyiségeket pontosítani fogom, amint újra elkészítem. Addig is körülbelül erről lenne szó:
30dkg darált pulykamell
1 kis fej hagyma
diónyi libazsír
fűszerek:
só, bors, fahéj, pirospaprika, oregánó, bazsalikom
meggykompót
30dkg tészta (kb ez lehet a jó arány)
reszelt trappista sajt
Első körben odatettem a vizet, nagyvonalúan sózva. - A sóval egyébiránt eléggé fukar módon bánok bizonyos szójaszószos baleset óta. Elég annyi hozzá, hogy főzés közbeni kóstolásaim száma a 0-hoz tart és fekete szójaszósszal bolondítottam volna meg egy tésztaételt, a probléma abban jelentkezett, hogy barna szójaszószom volt/van még vagy két csepp az üveg alján. Igen majdnem a teljes 3deci a tésztán landolt. Nem sós volt, hanem keserű.
Szóval a víz pipálva, jöhetett a perkelt. Nem egészen professzionálisan apróra vágtam a hagymát és a közben felolvasztott zsírra halmoztam. A zsír anyumtól van (nem házi vágás, de ő olvasztja ki elsősorban a zsír miatt, ami így garantáltan jó, másodsorban a töpörtyű miatt) és egy fagyis-dobozban dekkol a hűtőben. Az van, hogy nem érdekel túlzottan ez az egészséges életmód trend, ami tarol a világban. Én csak a stressztől fogyok, az olajtól görcsölök, a zsír pedig több szempontból jó. Eszembe nem jutna pl egy olajon sült hús szaftját friss kenyérrel tunkolni.
A hagymát egyébiránt üvegesre pirítom a libazsíron. Én ilyenkor szoktam sózni és fűszerezni, a paprikát hagyva a végére, amihez le is szoktam venni a gázról a serpenyőt, hogy ne kapjon oda. Ezután belepakoltam a darált húst és kb másfél deci kompótlével felöntöttem. Kevergetem, amíg mindenütt ki nem fehéredik, addig pótlom a folyadékot a kompótlével, majd mielőtt lefedném, hozzáadom a meggyet. Érzéssel. Körülbelül annyit adok hozzá, amilyen arányban szívesen viszontlátnám a tányéromon. Hozzávetőlegesen fél órát hagytam lassú tűzön, közben a tészta is bekerült a forró vízbe. Leszűröm és tepsibe öntöm. - Itt derült ki, hogy kicsit sok a tészta (fél kilóval csináltam). - Ráhalmozom a pörköltet és teljesen eltakarom reszelt sajttal.
Nyitom a sütőt és láss csodát belülről sem olyan, mint a Karancs, amin eddig fejlődtem, de ott a lyuk ahol be kell lobbantani, bal szélen a tekerő - semmilyen jelzés; csak kis lángnyelv, meg nagy. Így lődd be a 142,5°C-ot! - Sebaj.
A tizedik gyufa után már igencsak azon tűnődtem, működik-e a sütő. Felhívtam kedvenc, házasság révén örökölt nővéremet, akinek tulajdonát képezte egykor a fejtörést okozó tűzhely. Hogy ne nézzetek hülyének, a konyhában nincs természetes fény, csak lámpa van, ha leguggolok a sütő elé akkor leárnyékolom, a sütőben pedig szintén annyi fény van mint egy elefánt fenekében, felhős holdtalan éjen. Szóval telefonálás közben tudatosult a csapóajtó léte. A lyuk, amin keresztül belobbantani óhajtottam a sütőt, valójában a csapóajtó füle, amit megragadva fel lehet emelni azt, hogy aztán tátongó mélység fogadjon és még több sötétség. Hamar megállapítottam, hogy én ezt nem tudom 4 centis gyufával működésre bírni. Majd hálát adtam, amiért nem nyomtam a gázt, mint hülyegyerek, és robbantottam magamra a konyhát. Mivel nappalink még mindig késő káosz design szerint van berendezve, mint egy ötödik emeleti építési terület, hamar ráakadtam egy egyik oldalán tapétás szegőlécre. Célnak megfelel alapon meggyújtottam és sikeresen belobbantottam a sütőt. - Azért azt megjegyezném, hogy szerintem a hosszú gyufa sem elég hosszú ahhoz, hogy én oda benyúljak, illetve a szegőléc nem kifejezetten égésre lett kitalálva. Valamint még azt, hogy István bezzeg elsőre begyújtotta később és semmilyen sérülést nem szerzett, egy szőrszála sem pörkölődött meg. - Innen nagyjából 15-20 perc közepes lángon, hogy a sajt szépen rápiruljon.
Az esetről nem készült fényképes dokumentáció.
Néhányatoknak a fentiekből bizonyára körvonalazódott a helyzet, de azért leírnám, miért voltam ennyi ideig távol:
Januárban, nem sokkal gumicukros kísérletezéseim harmadik fázisa után, - nemsokára feltöltöm a második és harmadik fejezeteket - István eljegyzett. Május végén keltünk egybe Isten és állam előtt egyaránt. Azóta is még tatarozunk és költözünk és esküvő utántól együtt élünk Újpalotán. Közben új munkahelyem is lett és ennyi minden mellett egyszerűen nem volt időm sütni-főzni. Ezentúl lesz rá időm is, kedvem pedig van hozzá. :)
Zsani
