Sok megoldás van a nyáron katlanná alakuló konyha kivédésére, néhány: ne menjünk be, klíma... Most az egyszer örülök, hogy nincs ablaka a kicsönnek, mert nyugati fekvésű lakás és hőgutát kapnék. Sok helyen elhangzik, de én sem hagyhatom ki, igyatok sok vizet. Tessék lédús gyümölcsöket enni és só is kell! Tudom, az is egészségtelen, viszont csak azért mert kevesebb sót viszel be, nem vesztesz kevesebbet 35°C árnyékban időjárási viszonyok nélkül.
Nem tudom, hány fok van idebenn, de kissé elviselhetetlen, a csincsilla is csak jégakkus rendszerrel üzemel. A ruhákat most teregettem ki, de már szárazak.
Hogy ne vádolhasson lustulással, főztem egy valamit visz a víz típusú levest. Három alapanyag kell hozzá: víz és vegeta és, ha sótlan még egy kis só. Nagymamám mindig ilyet főzött nekünk. Másfél liter víz, egy csapott evőkanál vegeta, só ízlés szerint. Én ezt még megtoldottam egy tyúkhúsleveskockával és egy marék gyufaszál-tésztával.
Másodiknak pedig póréhagymával és saját majonézzel csinált tonhalkrém gondoltam, ez már a hűtőben pihen.
Majonéz: 1db-1dl arány a fontos, ahány darab tojássárgája, annyi deci olaj. Ehhez a tonhalkrémhez 1 db tojást és 1 deciliter olajat használtam. Hogy ne kelljen órákig bűvészkedni, a tojássárgáját kikevertem egy evőkanál mustárral és egy-két kortyos adagonként elkevertem az olajjal, lehet bátran adagolni, az utolsó harmad már nyugodtan belemehet egyszerre. A lényeg, hogy kevéssel kezdjük.
Fő, hogy ne vigyük túlzásba. Ne most kezdjünk szemenként kaviárt rántani, ne most akarjunk hatfogásos lakomát adni.
Amik eddigi tapasztalataim szerint "hűsítettek" azok a savanykás dolgok, főként leveses egytálételek, lucskos-káposzta, székelykáposzta, frankfurti leves. Igyekszem még a nyáron végigfőzni ezeket.
