Kedden is, mint minden hétköznap, este hat felé már itthon is voltam. Munkahelyemtől, Budafok, hazáig, Újpalota, bár egy átszállással hazajutok, a jelenlegi útfelújítások és környezetrendezéseknek hála, kicsit több mint egy óra a menetidő. Ezután állok be a konyhába, pardon, konyhafülkébe robotra. Ha nem szeretnék főzni, nem tenném, így is kényelmetlennek, embertelennek tartom, egyedül nem is használnám.
Még egy dolog ösztönöz a (majdnem :) ) napi főzésre, ez pedig, hogy múlt szombaton leültettem az uram, kezébe nyomtam 5-6 szakácskönyvet és megkértem, hogy míg elkészítem a reggelit, "sajtos tejfölben párolt tojás", 7 nap van egy héten alapon válasszon ki hét darab receptet. Nem mellesleg bevásárolni is sokkal egyszerűbb volt a menüvel felvértezve.
Két új "barátnőm" Toró Elza és Frank Júlia. Kicsit hiányzik Horváth Ilona, tőle tanultam meg ismét alap dolgokat, rántás, habarás, amikor szégyelltem, vagy csak dacból nem akartam megkérdezni anyut. Ami eleinte játék volt sajnos átfordult presztízskérdéssé, ahogy kezdett egyre kényelmetlenebbé válni a közös főzés.
Azzal, hogy esküvő után már ide jöttem haza, megszűnt ez a belső nyomás és már nem könyvekben keresem a választ, ha hazai ízt szeretnék a tányéromban, (egyéb esetben egyszerűen meghívatom magunkat ebédre.)
Szakácskönyv használatomról röviden: az csak afféle bevásárlólista és javaslat az alapanyagok elkészítésére. Nagy vonalakban követem, pl egy tonhalkrémből nem lesz grillezett tonhal a többi cucc mellépakolásával.
Nem is húzom tovább az időt íme a mű.
Recept eredetije: Toró Elza: A 100 legjobb egytálétel - Hússal töltött burgonya (én ezt 230-ért vettem a Media Marktban, nem kapok jutit, de nem akarok kopirájt pert sem, szóval nem írok le minden mennyiséget). Több pontban is vadultam, az elkészítést illetően:
Kb 7-8 nagy krumplit héjában odatettem főni. Eközben kivettem a mélyhűtőben felejtett fél kiló darált húst, ami ráadásul majdnem kétszerese a szükségesnek. Felaprítottam a vöröshagymát és olajon pirítani kezdtem. Közben kétségbeesett kísérleteket tettem a hús kiolvasztására, kevés sikerrel. Mivel olvasztás közben eluntam magam elkezdtem improvizálni a hagymával. Először megsóztam picit, hogy hamarabb kiengedje a levét, aztán hirtelen ötlettől vezérelve lelocsoltam két-három korty sütőrummal. Mikor elfőtte a levét és kezdett lepirulni, mit volt mit tenni, ráhelyeztem a darálthús tömböt. Ezt persze meg is sóztam, mint házmester a járdát, és szorgosan forgattam, hogy a kiengedett darabkákat le tudjam vakarni róla. Maradjunk annyiban, hogy nem ez lett az új hobbim.
Megborsoztam, perverz módon tettem bele egy csipet őrölt fahéjat, és szórtam bele fokhagyma granulátumot. Én serpiben csináltam, szóval amikor az egész felengedett és át tudtam végre rendesen keverni, beleforgattam a pirospaprikát és gyorsan felöntöttem fél pohár vízzel, hogy ne keseredjen meg a paprika. Teljesen elforraltam a levét, aztán lezártam és hogy gyorsabban hűljön letettem a konyhakőre. Közben megfőtt a krumpli, amit megpucolás nélkül félbevágtam és amikor már hozzá tudtam érni tökmagozóval kivájtam a belsejét. A héj meghagyása azért is jó, mert összetartja a krumplit, ha az cseppet túlfőtt és törik. A törmelékeket kivajazott tepsibe tettem és megszórtam sótlan zöldségkeverékkel, oregánóval (megj.: helyesírás ellenőrző szerint ide "kongregációval"-t kellett volna írnom), majd elrendeztem rajta a "burgonya csónakokat".
Ezután keverőtálba kotortam a pöri, receptnek megfelelő részét, csak úgy érzéssel, a maradékkal céljaim vannak. Ráütöttem egy tojást és egy másik fehérjét, a sárgáját pedig különraktam. A húshoz kevertem még petrezselymet, bazsalikomot és alaposan elkevertem. A kapott masszát eloszlattam a kivájt krumplikban. Előmelegített sütőmbe toltam.
Kb. 25-30 percig sült közepes lángon, ezalatt a félretett tojássárgáját kikevertem tejföllel, sóztam, ebbe is tettem a sótlan vegetából, került bele bazsalikom, oregano, nem édes BBQ szósz és ketchup. Utóbbiból alig nagyobb egy átlagos szőlőszemnél, átlagos alatt pedig gyerekkorom max 1,5 centi átmérőjű szőlőszemeit értem. Ezt az öntetet a krumplikor szépen eloszlattam és újabb 10-15 percig sütöttem, mert ugye tojás, meg mert hozzávetőlegesen ennyi kell ahhoz, hogy megpiruljon.
A férj a főzés utolsó 5 percében ért haza, és folyamatosan az órát leste, hogy mikor ehet. Rendkívül mókásan csinálja. Persze ilyenkor megengedem neki, hogy tálaljon.
Egy órával elkészülte után már csak három fél maradt, ezek jelenleg is a hűtőben búsulnak. Várják haza az uramat :)
