Vasárnap eljutottunk a mennyezetfestésig késő káosz trend szerint telepakolt nappalinkban. Ő festett én főztem. Kicsit fáradt voltam, és kétszer is a következő gondolat vezérelte tetteimet: "mi baj lehet?" Így került sütőrum és kólazéró a csirke felsőcombokra...Maga az étel egyáltalán nem okozott gondot. Szépen lemostam a véletlenül mélyhűtőben felejtett, kb két órája olvadozó 6 felsőcombot, "felkockáztam" és a fél diónyi zsírral összemaszatolt serpenyőbe halmoztam. Só, bors, oregánó, bazsalikom következett, utóbbi kettőből érzéssel szórtam, István szereti az oregánót. Majd mivel valamiért mindkettőnknek tetszik a húsok íze, ha kap egy kis fahéjat, meghintettem azzal is. Lehet kicsit megborult, de a végeredmény szempontjából jobb is lett így.
Nem szerettem volna, ha leég és míg egy pillanatig azon filozofáltam, mennyi vizet merjek alálocsolni, agyam egy hátsó szegletében megmozdult valami -mi baj lehet?- és már nyúltam is a sütőrumért. Úgy két-három kortyot kapott, épp hogy csak legyen valami folyadék alatta. Megkevertem és ahogy ott álltam, megláttam a zérót. (Véletlenül került hozzánk, tudatosan nem veszünk magunknak cukormentes üdítőt). Egy rövid ideig hezitáltam, belestem a nappaliba, vajon István látja-e mire készülök, majd óvatosan letekertem a kupakot.
Ilyen hosszas, hangos szisszenést régen hallottam már. Szemem sarkából a nappalit figyeltem, hátha feltűnik hirtelen ellenállhatatlan szomjat érezve férjem. Gyorsan löttyintettem kevesebb, mint fél decit a husira és gyorsan elkevertem. Ekkor jelent meg István, hogy mi ez a jó illat. Gondoltam, ráérek beavatni a titkos összetevőre ami nálam sosem egy csipet petrezselyem tálalás előtt. Elmondtam neki, hogy rumos csirkehusi, a rum illata ugyanis gyanúsan a combok felől érződött, még úgy is, hogy közben váratlan vendég krémet (grízpuding) főztem neki.
A husit lefedtem, hogy párolódjon, majd körülbeül negyed órával később eltávolítottam a fedőt és pirosra sütöttem a serpenyőben. Köretnek - lusta módon - sültkrumplit készítettem tasakos fűszersóval. Gyakorlatilag felkarikáztam a megpucolt krumplit és a kiolajozott tepsibe szórt keverékbe forgattam és közepesnél kicsit kisebb lángon aranybarnára sütöttem.
Már ettünk, mikor elárultam a titkot, hogy a csirke lenyomott egy rumoskólát, István meglepően jól fogadta és kiment repetáért. Kb egy kiló húsból mára csak két-három krumpliból és maximum egy combnyi húsból álló kóstolót tudtam magamnak csomagolni, két szelet kenyérrel. Diszkós csirkének kereszteltük el.
Jó étvágyat hozzá!
