Tegnap körülbelül fél órát szemeztem 5 szelet karajjal, mire eldöntöttem, mit kezdek velük. Mivel kicsi a konyha, mindig karnyújtásnyira van tőlem minden, így a karamellás martini és a sütőrum is...
Ahhoz képest, hogy nem a család bejáratott hentesénél vásároltuk, szép karajt sikerült venni. Mivel István csak későn érkezett volna haza - szabadnapos voltam - gondoltam bepácolom a husit. Öcsém szokott sörrel malackát itatni, de én valamiért nem szeretem úgy a sülthúst. Szóval más fűszerezéshez folyamodtam. Kicsit talán egysíkú most a főztöm, mert rákaptunk az oregánó-bazsalikom-fahéj hármasra, de teljesen más ízvilág lett, mint a diszkós csirke. Főleg mert azt hittem, rosé boros martini van otthon és evés közben döbbentem rá, hogy nem. Sebaj, majd legközelebb :)
Páclevem a következőképpen nézett ki: oregánó, bazsalikom, só és bors gazdagon, egy csipet fahéj egy korty rum, egy korty fehérbor vagy rosé (esetemben martini), szépen beleforgattam a karajszeleteket és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. Ezután körülbelül fél napot a hűtőben dekkolt. (Azt a két fűszert, amit utólag inkább a helyükön kellett volna tartani, most inkább meg sem említem, bár azt hiszem a két-három csepp citromlé volt a túlzás.)
A húsokat szépen elrendeztem a serpenyőben és ráöntöttem a páclevet és ebben főztem puhára fedő alatt. Amikor jónak ítéltem, felfedtem, hogy ne száradjon ki tettem rá egy diónyi zsírt és lesütöttem. Az egész konyhát kitöltötte a csodás pecsenyeillat. Szerintem finom lett, legközelebb a fentiek szerint javítva sokkal jobb lesz. És azt hiszem bacon is lesz benne, vagy valami, mert elképzelhető, hogy megfelelő zsiradék nélkül sütve fűrészporos lesz. Majd még kísérletezek.
Lusta voltam, köretnek ehhez is steak-krumplit készítettem, annak kifejezetten megártott, hogy egy órával korábban kellett elmennünk otthonról, a tepsiben várta meg szegény, hogy hazaérjünk, és ez sajnos érezhető, hiába a fenséges fűszersó...
